A gyermekkori traumák nem múlnak el akkor sem, ha nem tudunk róla. Az érzelmi emlékezet, a testi érzetek bennünk maradnak.

Negyvenes nővel dolgozunk hoszabb ideje, sok egyéb problémán túl vagyunk már. Gyomrában érzett szorongása megszűnt, félelmein is túl vagyunk. Most előkerült az , hogy jógázás közben nem tud elvégezni bizonyos mozdulatokat, mert úgy érzi akkor nem kap levegőt. Hirtelen sóhajtania kell. Ez az érzés végigkísérte az életét, sportolását is befolyásolta. Oktatója felhívta a figyelmét, hogy rosszul lélegzik. Nem is tud igazán mélyen levegőt venni.

Megkeressük a testi érzetek alapját. Először három éves korában találjuk meg a légúti hurut, krupp kialakulása miatti kórházi kezelést, ahol anyjának ott kellett hagynia, ráadásul lefogták, mert tiltakozott az infúzió ellen. Oldjuk a kétségbeesett, magára hagyott gyerek testi lelki érzéseit. Ezután fél és egy éves kora közé érkezünk. Itt súlyos trauma testi érzeteit, és érzelmeit találjuk: fuldoklás, pánik, halálfélelelm és még sorolhatnám. Édesanyja mesélt valamit arról, hogy egyszer, amikor bement a szobába, a gyerek már kék volt és fuldoklott. A megtalált érzések alapján lehet, hogy refluxa és súlyosabb félrenyelése lehetett.

Nagyon erőteljes érzelmek hullámoztak át rajra, majd óriási megkönnyebbülést érzett. Negyven év után sikerült feloldani a súlyos trauma hatásait. 

Vajon hányan szenvednek különbözö félelmektől és nyomasztó testi érzetektől az ilyen kora gyerekkori események miatt?