Legutóbb feltettem a kérdést egy társaságban hogy ki ismer olyan embert a környezetében, akinek életét zavarja valamilyen kisebb-nagyobb félelem.
Íme a válaszok egy része:

- Nekem tériszonyom van! - vágta rá a az első. Nem merek lenézni, ha valahol magasan vagyok, lehetőleg ki sem nézek az ablakon.
- Az én ismerősöm nem szál be a liftbe, inkább gyalogol 4-5 emeletet is. Mondta is, hogy szerencsés, mert nincsenek felhőkarcolók a környezetében.
- A testvérem frászt kap a pókoktól. Szerintem ez csak hiszti!
- Én a főnökömre vagyok allergiás! Kiver a veríték, ha a közelébe kerülök. Igyekszem is elkerülni, ha csak lehet. Jót nevettem, amikor azt hallottam, hogy legutóbb neki kellett előadást tartania a külföldi főnökség előtt és nagyon majrézott! Legszebb öröm a káröröm!
- A lányom hetekig győzködi magát, mire képes elmenni a fogorvoshoz egy ellenőrzésre. Szerencsére jók a fogai, ezért gyorsan végez, ennek ellenére szinte retteg. Nem is értem miért, hiszen nem volt rossz élménye fogorvossal eddig.
- Én csak a barátomat nem értem. Annyit tanult már angolul, mégis dadog, nyekeg, ha angolul kell beszélnie. Hogy lehet ez? Hiába bíztatom!

Megkérdeztem, hogy szerintük mit lehetne tenni, hogy ezek az érzések, félelmek ne zavarják az embereket. Többen mondták, hogy gyakorolni kell a helyzeteket, hogy hozzászokjanak. Igaz ez sokuknak még nem sikerült. Mit is tehetnének, ilyenek – mondták többen – mindenkinek van valami „nünükéje”, senki nem tökéletes.

Na, éppen azért hoztam létre ezt a honlapot, hogy elmondjam mindenkinek: Nem kell elfogadni ezeket a zavarokat, nem kell, hogy nehezítsék a mindennapjainkat. Ezek a „nünükék” sok energiánkat felemésztik, mert küzdeni kell velük. Sokszor meggátolnak abban, hogy sikeresek legyünk,  jól teljesítsünk egy vizsgán, vagy jól sikerüljön az előadásunk, esetleg az állásinterjú.

Az új coaching módszer a wingwave ezeket a zavarokat néha már egyetlen foglalkozás alatt feloldja!