Retteg, már hónapokkal a tervezett repülőút előtt.  Pedig nincs rossz tapasztalata, többször utazott már, nem történt semmi különös, mégis. Nincs rá magyarázat, csak az érzés van. Összeszoruló gyomor, kiszáradó száj, remegés ...

A coaching során végigjárjuk az utat. Első stresszhatást már a belépés okozza a nagyon magas, nagyon tágas térbe az indulási csarnokba. A következő nyugtalanító dolog a várakozás, a várakozás kiszolgálatottsága. Itt egy múltbéli iskolai eseményt találunk , amikor intőt is kapott. Tovább megyünk képzeletben. A beszállás során át kell menni az "alagúton" a repülőbe. Az alagút erős stresszt okoz. Ez az érzés a születéshez vezet bennünket, az annak során megélt félelem és tehetetlenség érzése feldolgozatlan maradt. A repülőben aztán a biztonsági öv bekapcsolása is nyugtalanságot okoz. Két éves korába vezet ez az érzés - harag, félelem, tehetelenség. Ekkor született meg a testvére, igen ez korlátozta őt  - a korábbi szabad mozgásában, kapcsolataiban.

Az út további elemeit is megvizsgáljuk. Sem a felszállás, sem a gyorsulás, sem a sebesség, sem a magasság nem okoz stresszt, a leszállás azonban igen. Miért? Mert "Idegen" helyre érkezett. Az idegen hely 3 éves korából támaszt fel érzéseket. Szülei elváltak, apja elköltözött, ő pedig hétvégéken apjánál aludt - idegen helyen. Haragudott az egészért, félt és tehetetlen volt, ráadásul bűntudata is lett, szégyellte is magát. Az idegen hely ezeket a nyugtalanító érzéseket idézi fel benne. A fenti zavaró érzések feloldása után a "repülés" már nem okoz stresszt.

Kérem, hogy gondoljon erősen a repülésre. Ekkor még van valami zavaró érzése, ami 11 éves korába vezet. Ekkor volt az első repülési élménye. Nagyon hosszú útra mentek meglátogatni a külföldön dolgozó édesapját. Síma útjuk volt, ám két évvel fiatalabb testvérével utazott akkor, ő volt a nagy, aki vigyázott az öccsére. A félelem és a felelősség érzés  nyugtalanító hatása maradt az érzelmi "emlék".

Mindezek után a repülés gondolata már nem nyugtlanító, már közönbösen tud gondolni rá. Az utazás után várom a beszámolót tapasztalatairól!