- Este, amkor lefekszem rendszerint eldugul a fülem. Olyan érzés ez, mint amikor leszáll a repülőgép. Úgy érzem, mintha a testemből a folyadék a fejembe tódulna. Ha állok, soha nem érzek ilyet. Már kivizsgáltak, de nem találtak semmit. Azt mondták, talán régebbi arcüreggyulladás nyoma lehet.

Van valami stressz a tünetek mögött?

Igen, a teszteléssel lelki és testi stresszt találunk. A hét éves korhoz érkezünk, akkor már másodikos volt. Sem a család, sem az iskola említése nem okoz stresszt.

- Hol történhetett valami másodikos korában?

Gondolkodik egy ideig, majd hirtelen elsápad, az arca szinte eltorzul: - Jaj, a napközi! Egy tanár egyszer belémtömte a spenótot!

- Hogyan történt?

- Nem szerettem, nem akartam megenni. Rám parancsolt és amikor makacskodtam, akkor kézzel belenyúlt a tányérba és a számba tömte! Rettenetes volt! Utána egy hónapon át beteg voltam. Hánytam, fájt a hasam.

Arcára kiülnek az érzések.

Több sorozatban integetünk. Áthullámzik rajta a harag, a megalázottság, az undor, majd lassan megnyugszik. A stressz már eltűnt.

- Ó az a vén boszorkány!-mondja már kisímult vonásokkal.

Ezek után már érthető a tünet. Az ágyban, az álmok közeledtével hatni kezdett a boszorkány "átka", szervezete pedig e furcsa tünetekkel igyekezett megszabadulni a régi undortól.

A foglalkozást követően nagyon erős náthája volt. Annak elmúltával az esti tünetek gyakran egyáltalán nem jelennek meg, ha mégis akkor egyre enyhébbek. Feloldódott az átok!