OrvosCoaching

eset-fiuesahTermetes férfi, aki már harminc fölött van. Azért jött, mert már évek óta egyre feszültebbnek érzi magát. Mindig szomorú, nem tud örülni és mostanában már nagyon ideges is. Arcán szorongás, beszéd közben könny futja el a szemét.

Türelmetlen, édesanyjával és az élettársával is egyre többet veszekszik. Mostmár attól fél, hogy  tönkre megy a kapcsolata . Édesanyját nagyon szereti. Azért is különösen fontos neki, mert édesapját hamar elvesztette. Sajnos öngyilkos lett, amikor ő 15 éves volt.

A feszültség okainak feltárásakor először a felszínen lévő, jelenből származó érzéseket találjuk: szégyen, bűntudat, szomorúság, tehetetlenség - az édesanyjával való veszekedés, kiabalás mitt. Ezután máris 15 éves korába jutunk. Az édesapja teljesen váratlanul, előjelek nélkül felakasztotta  magát. A kamasz fiú talált rá! Szörnyű sokk volt, hatását ma is az egész testében érzi. Az érzelmi agyban ott maradt feldolgozatlanul mindenféle érzés: a félelem, tehetetlenség, gyász, veszteség, még a harag is. Hosszú sorozatok után felsóhajt. A saját érzései már oldódtak, és az édasanyjától átvett érzések kerülnek elő. Fokozatosan ettől is megszabadul.

Más stressz bukkan fel, ez négy évvel korábbra vezet. Gondolkodik élete eseményein, keresgéli, mi történhetett.  Igen, igen, hát persze! Élettársa akkor vetélte el közös magzatukat. Nagyon szomorúak voltak, sokat sírtak  és ő ráadásul még a párjára is haragudott, pedig tudja, hogy igazságtalan volt. A szeme megtelik könnyel. A szomorúság, veszteség, tehetetlenség mellett  ott a harag is (önmagára haragszik),  a bűntudat és a szégyen. Érzései áthullámhzanak rajta, de az éber REM fázis segitségével gyorsan feloldjuk.

Ismét sóhajt, tekintete élénkebbé válik. Mivel rosszul alszik, az alvással kapcsolatos érzéseit is megvizsgáljuk. Ezek között ismét találunk egy halálesetet: 6 éves volt, amikor a nagypapája meghalt, ezt a veszteséget és gyászt sem sikerült eddig feldolgoznia.

E hosszú sorozat után arca felderült, már mosolyogva mondja, hogy úgy érzi, mintha mázsás súlyt tett volna le!

- Legszívesebben mosolyognék egyfolytában - mondja búcsúzóul.

A legnagyobb feszültségen túl vagyunk, ám ez még nem elég a teljes oldódáshoz, újabb találkozón folytatjuk!

Copyright 2010 Orvoscoaching Powered by ICD 2000