Valami furcsa belső parancs ez! Számtalanszor mondtam már magamnak, hogy nem számít. Kit érdekel, ha engem nem. Mégis! Képtelen vagyok úgy lefeküdni, hogy ne mosogatnám el az utolsó kanalat is a konyhában. Annyira nyugtalanít, ha valami ott marad, hogy nem tudok elaludni. Mágiscsak képtelenség, nem!

Kliensem 32 éves, önálló. Már nincs aki számonkérje a konyhában a rendet, mágis, mintha a fejében ott lenne a parancsoló. A tesztelés során a mosogatás egyértelműen stresszt okoz. Keressük annak eredetét, a múltban, a gyermekkorban találjuk. 4 éves korban pontosan. Felrémlik benne egy jelenet: valamit talán eltörhetett, pontosan nem emlékszik másra, csak arra, hogy apja dühös, kiabál vele. Az érzés is megjelenik: félelem az, összeszorul a gyomra.

Megkezdjük a "kezelést" a integetéssel a szem gyors mozgatását addig, amíg jön egy nagy sóhajtás.  A félelem már eltűnt! Más érzés jelent meg, a szégyen. Átsuhan az arcán az érzés, látható a feszültség. Újabb integetés sorozat oldja ezt, nagyot nyel, majd ismét sóhajt. Ellenőrizzük, már a szégyen is eltűnt és megjelent a harag - a saját haragja. Ezt a torkában érzi. Még egy integetés sorozat és túl vagyunk rajta. Elmosolyodik. Az izomtesztelés erőt mutat, a mosogatás már nem okoz stresszt!

Otthon sem! Rendet rak a konyhában, mert szereti a rendet, de már maradhat mosatlan edény, ha úgy alakul. Már nem kényszer, már szabad - megszabadult a korábban rögzült zavaró érzelmektől - véglegesen!

Hihetetlen? Pedig így történik, ilyen egyszerűen. Valóban "pillangó" effektus ez. A megfelelő pillnatban elvégzett kis beavatkozás nagy hatást kelt, komoly változást eredményez!