Már több zavaró érzést feloldottunk a fiatal férfival. Most újabb kérdést vetett fel:

-Nehezen tudok elaludni amióta csak emlékszem. Enyhe altatót is szedek egy ideje, és éjszaka füldugó is kell, mert túl könnyen felébredek. Lehet, hogy az alvást is zavarja valami régi stressz?

Nézzük: Az alvás szó valóban stesszt mutat. Öt éves korból származnak az érzések.

- Talán az óvoda? Nem szerettem aludni!

Az óvoda azonban ez esetben nem okoz stresszt, a család azonban igen.

- Igen, otthon is aludni kellett hétvégén délután, nagyon utáltam, de ránk parancsoltak!

Milyen érzések maradtak az érzelmi agyban? Harag, félelem, tehetetlenség,  és bűntudat.

Itt van előttünk az öt éves gyermek, akinek le kellett feküdnie, pedig nem volt fáradt, aludnia kellett, pedig nem volt álmos. Félt, hogy megbüntetik, ha nem alszik, tehetetlen volt és haragudott a szüleire, ettől persze bűntudata is lett. Ez rendszeresen megtörtént,  így az érzések feldolgozatlanul maradtak, és ott szunnyadtak benne, mint a Csipkerózsika  a kastélyában.

Amikor pedig eljött az este és le kellett feküdni, akkor hatni kezdtek. "Aludni kell" suttogtak némán, már aludt volna, de a "kell" nyugtalansága tovább hatott, fejében ott vergődött, dacolt az ötéves gyermek!

Az éber REM alkalmazásával elűztük ezeket a nyugtalanító érzéseket. Mostmár nem kell parancsra aludnia, nem kell öntudatlanul  lázadnia a régi parancs ellen. Egyszerűen ellazulhat és ha ott az ideje elalszik, ahogy az természetes.